Sparkling Angel-Stories from my mind...

Nagy pelyhekben...

2012-01-16T20:36:00.000+01:00

Nagy pelyhekben hull a hó
Erre járt a drága Holle anyó.
Úgy gondolta itt a tél,
S legyen minden fehér s csodaszép.

A hegyekben már fehér a táj
Mintha már a fellegekben járnánk.
A város meg csak csodára vár,
Rideg,mintha csak sírnánk.

Nagy pelyhekben hull a hó,
Erre járt a drága Holle anyó.
Ő még tudja milyen az igazi tél,
Mikor minden fehér s csodaszép.

Az élet egy szép hazugság

2012-01-05T20:59:00.002+01:00

hát mit mondhatnék
ez a nap is eljött
és mit tehetnék
ha a sors már kijelölte a következőt?

eljött a pillanat
mikor rádöbbensz
hogy viselt dolgaid
megpecsételték életed

réges-réges régen
volt egy hely
melyet emlékeztünkbe
bevéstek az emlékek

az élet egy szép hazugság
mások az álmok és más a valóság
az élet egy szép hazugság
mások az ideák és más a tény.

2012-01-03T20:00:00.000+01:00

Két külön világban
élünk,és mégis egymás mellett
sosem pillantunk a másikra,
de elszakadnunk sem lehet.

Tudom,hamarosan itt a nap,
mikor,váltanunk,haladnunk kell...
Lehet,hogy magadra hagylak
de,neked sem kelhetek eléggé.

Bármerre is visz ez az út,
Egyet nem felejthetsz
Itt mindig lesz,ki hiányol,
Kinek szívében mindig lesz számodra hely.

Az én érzéseim örökké tartanak.
Az emlékeket sosem feledem...
Neked is színt kéne vallanod,
tudsz-e nélkülem tovább élni...

Küzdelem.

2011-12-06T20:12:00.000+01:00

Küzdelem.

Még hasztalannak hiszlek,

hisz testem még szüntelen

mély impulzusokkal táplálja

lelkemet.

Illúzió.

Tönkreteszed törékeny lelkemet.

Uralkodnak felettem

vágyakkal teli érzéseim,

s kínozzák testemet.

Küzdeni.

Nincs más választásom.

Sem nekem,sem másnak.

Hisz uralkodnunk kell

azon mi nem lehet.

Menekülni.

Nem akarok tovább hasztalan

szaladni,mert már más a megoldás,

szembeszállni mindazzal,ami tönkretehet

legbelül,a háborgó érzésekkel.

Küzdelem.

Nem,többé nem hátrálok meg előled,

Ez egyszer kemény leszek,hogy elbánjak veled,

De,tudom nem lesz egy könnyű menet

Elkerülni a végzetet.

Monday Morning

2011-11-27T21:16:00.000+01:00

Mindenkinek van egy ideálja. Még annak is,aki az önmegtartóztatást választja,csak ők lemondanak róluk. A vágyakról,amik erősebbek,nagyobbak,mint valamiféle holmi függőség. A függőség a vágy előfutára csupán,egy betegség,mely csak pillanatnyi kielégülést hoz,és gyógyítható. A vágy azonban egy életen át végigkísér,kínozz és mérgezi az embert,beléje mar a sóvárgás, s felemészt. Ugyanakkor a vágy,ha beteljesül,olyan állapotba emeli fel az embert,olyan eufóriába,amit lehetetlenség elképzelni. És nem múlik el. Mindig bennünk lesz ennek az emléke. / Az már csak mellékes,hogy ha beteljesül akkor jön a következő és a következő vágy,de hát ezt az érzést valahogy ki kell érdemelni…/S vannak olyanok akik erről az „aprócska” örömforrásról hajlandóak lemondani önszántukból.

Csak tisztelettel tudok rájuk tekinteni. Én erre sosem lennék képes. Beleőrülnék. Bár melyik átlagos ember nem? Az én szememben ők is szuperhősök,hisz soha nem adnak teret a kísértésnek.

Persze erre sokan rávághatják,hogy tárgyakról könnyű lemondani.Én viszont nem erről beszélek. Jó,elismerem én vágyakoztam már egy Jimmy Choo vagy egy Iphone után, de ha eddig megvoltam nélkülök,ezután is megleszek. Telefonom van,igaz nem egy ultramodern okostelefon, hanem butatelefon. Na és? Cipőcsodákhoz hasonló topánkákból meg már vagy 100 bújik meg a szekrényem mélyében.

De nem. Én nem erre gondolok. Az én vágyam teljesen más témájú. Arra vágyom,hogy valaki átöleljen. Valaki viszontszeressen,hogy érezzem azt a szenvedélyt magam iránt,amit én érzek iránta. Legyen kölcsönös. Hogy vele lehessek,kalandokat éljünk át együtt. A szerelemre ami mindent elsöpör.

A szenvedély és a vágy rokon fogalmak. Függenek egymástól és mi függünk tőlük. Engem a szívem irányt, az eszemet a döntéseimnél elhanyagolom – épp eleget próbál az dolgozni így is - , a vágyaimat és tárgyát elképzelem és a szenvedélyem irányítja a fantáziámat. Bármennyire is fájni fog még nekem, én mindig az érzelmeimet fogom figyelembe venni. És ez egész életemben rengeteg keserű fájdalmat fog okozni. De, legalább ennyi szenvedélyesen boldogat is.

Vágyam tárgya itt van a közelemben. Nem is tárgy,sokkal inkább hús-vér ember. Látom minden nap. Próbáltam,sőt folyamatosan is próbálom kiverni őt a fejemből de nem tudom őt elfelejteni. De – valahol legbelül – talán nem is akarom elfelejteni. Ezt a vonzalmat ezt az értetlen kötődést iránta. Biztos mindenkinek volt már ilyen valakivel,akár elérhetővel akár nem. De ismertük őt,a személyiségét a gondolatait. És éreztük,hogy passzolnánk. Vagy legalábbis – főleg akinek elég élénk a fantáziája – az már biztos elképzelte az első randit/csókot/együttlétet na meg az esküvőt is. Vagy tovább…

Én ennyire előre azért nem szaladtam,próbálok „reális” határokon belül mozogni. Bár nagyon fess lenne rajta egy fehér szmoking… Na jó,abbahagytam. Még a saját álmaim is veszélyesek rám,nem csak a körülöttem lévő emberek. Rettentő rossz néha úgy felriadni, hogy a tökéletes világomat épp most hagytam magam mögött. És ki tudja mikro térek vissza oda… Azon a hétfő reggelen – mikro is ez a kis szösszenet megesett – nem járt semmi ilyesmi a fejemben. Egyébként is ki az az elmebajos, aki a vágyaival foglalkozik hétfő reggel munkába menet? Mert én biztos nem. Több okból is:

1. hétfő van /És már Garfield is megmondta,milyen következményekkel jár ez./

2. Nyirkos,hideg undorítú időben,tülekedni atömegben és érezni a szagokat…

Ilyenkor szerintem a legtöbb ember a meleg ágyikójára,de minimum egy bögre forró kávéra vágyik. Legalábbis,szerintem.

Kész öröm volt beérni az irodába. Még azért sem káromkodtam,hogy sokat kell lépcsőzni /pedig kifejezetten utálom/. Amint ledobtam a kabátomat és a táskámat az asztalra,már fogtam is a pénztárcám és indultam le a kávézóba. Lefele menet azon gondolkoztam,hogy latte macchiatót vagy csokis-mandulás capuccinót igyak-e, amikor Ő szembejött velem. A főnököm. Az ő szedett-vedett laza stílusában,ami mégis mindig divatos (és még azt mondják,hogy a nők a hiúk. Persze../ Haja,tipikusan beállított kócosságot tükrözött,és kávéval a kezében vigyorogva jött felfelé. Szembejött és én lefagytam. A tökéletesség, az összes pikáns,romantikus,akciódús és giccses vágyam tárgya, hétfő reggel itt áll előttem. Ez,ez… Hirtelen még azt is elfelejtettem,hogy hogy hívnak.

- Hello! – köszönt rám vigyorogva,majd a kávéját szürcsölve ment tovább felfelé.

- Jó reggelt! – feleltem, de körülbelül úgy hangzott,mintha egy robot automata válasza lett volna.

Úristen… hogy lehettem ilyen béna?! Jobb miért nem jutott eszembe? Most biztos azt hiszi hogy egy agyatlan,fantáziahiányos zombi vagyok. De olyan jól állt rajta az a szürke vászonkabát…

Ennyi volt az egész. Nem volt több 10 másodpercnél. Mégis az egész napom vidám volt,bárgyún mosolyogtam a kávézóban, és az íróasztalom mögött is. Hála a fantáziámnak és a vágyaimnak…

Hopeless

2011-10-29T18:41:00.000+02:00

I would like to see you,

To say only one word.

I want your promise to know

That i don’t need to HOPE

In every miserable moment.

I only need to know that

We will be together.

Dear!

You are my drug and dealer,

You are my destiny, i can’t

Hold on without you.

I don’t know what I

Have to do for you.

Say,that you love me,

Without is my life…

Hopeless…

2011 szilvesztere.

2011-06-27T14:22:00.001+02:00

2011 szilvesztere. Azt hiszem ez lesz életem eddig legjobb bulija. Réka bulija másmilyen nem is lehet. Csakis egy állati jó buli. Minden vágyam az volt, hogy meghívjanak erre a bulira. Ide csak a menők járnak, és én nem vagyok az. Csak átlagos. De most csak azért is megmutatom, hogy lehengerlő is tudok lenni.

Twiit-twit.

Hoppá! Új üzenet Liltől: “Vera, gyere le a bisztróba, ott akar a Réka 1 óra múlva minden fontos infót közölni! puszi, Lil” 1 óra múlva? De hisz az út majdnem annyi! Hol a sminkcuccom? A bisztróba nem mehetek le csak úgy...

- Psszt, Vera! Gyere, ülj ide! - szól hozzám suttogva Lil. - Majdnem elkéstél! - korhol, miközben leülök.

- Egy órányira lakom innen és egy órája írtál nekem!

- Ja, tényleg. Mindig elfelejtem, hogy te mennyire.... - de a mondat végét elharapta.

- … mennyire messze lakom? Nem baj. Na, itt jön Réka.

Réka volt a suli istennője. Több mint 178 cm magas, vékony, de voltak mellei. Gyönyörű, hosszú, barna haja most lazán lófarokba volt kötve. Sminkje tökéletes, passzolt a ruhája színéhez, a táskája Louis vuitton. Ő volt a suli DÖK-elnöke, és a kézi csapat vezetője is. Nem csoda,hogy minden fiú utána loholt. Most meg, pláne mert nemrég szakított Dáviddal. Bár ez csak Lilnek jó, mert ő odavan érte.

- Hello Mindenki! - hangja a csengő csengőhöz hasonló. - Azért hívtalak ide titeket, hogy a világ legjobb szilveszteri bulijának a részleteit mondjam el. Mindenkinek csináltam meghívót, amit remélem, még ma megkaptok postán. De, ha ez nem történne meg és valamit elfelejtenétek, csináltam egy facebook-csoportot is, ahol minden fenn van. - mosolyodott el. - De gondolom, nem erre vagytok kíváncsiak. Szóval térjünk is a tárgyra! A buli helyszíne nem más, mint. az Apám balatonszepezdi birtoka! Aki most azon kezdene el aggódni, hogy hogyan jut oda, annak örömmel közölhetem, hogy 10 fős limók fognak indulni tőlünk. Körbeküldök egy lapot és írják rá azok a nevüket, akik élnének ezzel a lehetőséggel! A visszaút is ugyanígy biztosítva. És ez nektek semmibe sem kerül! - ezt visszafogott taps fogadta. - A dresszkód - hódolva kedvenc színeimnek - a rózsaszín és a lila lesz. Tehát a lányok koktélruhája ezekben a színekben pompázhat csak. A fiúknál öltöny, és rajtuk is legyen valami ebből a két színből. Igen, Dan elég csak az egyiket és elég akár egy nyakkendő. Akin nem felel meg a dresszkódnak, az sajnos nem jöhet el a buliba. A zenét Apum jó barátja fogja biztosítani, szóval a hangulat garantált! Jaj, és majdnem elfelejtettem - ekkor ért a papír hozzám és gyorsan felfirkantottam a nevem - a beugró egy üveg pia. Akkor találkozunk két nap múlva! Puszi! - és kivonult a bisztróból őrült nagy taps kíséretében. Hát igen. Értett ahhoz, hogy hogyan kell dívának lenni.

Mi még Lillel ott maradtunk a Bisztróban egy cosmopolitan mellett kitárgyalni a bulit. Az első gondunk a ruha volt. Aztán hirtelen beugrott nekem valami.

- Lil,megvan! Én tudom, honnan szerzek ruhát!

- Armani, vagy Gucci? A rózsaszín a kedvencem, de nem mehetek a tavalyi tavasz-köszöntő ruhámban!

- A te hatalmas problémáid... És egyik sem. Van itt a plázában egy estélyiruha-bolt. Gyönyörű szépségek vannak benne. Biztos van rózsaszín és lila is. Ott megvesszük, és ha kell, én át tudom szabni.

- Vera, ezt nem mondhatod komolyan! Az túl olcsó! Te ezt nem érted... ez Réka bulija! Itt nem lehetsz akármiben! Tudod mit? Gyere, elmegyünk az Andrássyra! - És már karon is ragadott, kifizette a koktélokat és ültünk be a kocsijába. Az osztályban rajtam kívül még 5 embernek nem volt kocsija, de nekem legalább volt jogsim.

Az utat végigénekeltük a mi, hamiskás hangunkon. Magamban közben azon merengtem, hogy honnan szedek össze pénzt akár egy 5 évvel ezelőtti Chanel ruhára. Hisz ezek egy vagyonba kerülnek.. Első állomásunk Mr. Vuitton volt, ahol Lil vett magának egy kistáskát. Fekete volt, tojás alakú és Swarowskival kirakott. Egyszerűen mesés. Bár az árát inkább nem néztem meg. Ezt követte egy sikertelen kör a Guccinál és az Armaninál - bár ott Lil beleszeretett egy fekete cipőbe, aminek az olcsó tízezres változatát elég sok helyen meglelheti az ember - végül Dolce&Gabbananál kötöttünk ki. És meg is találtuk azt, amit Lil keresett. A boltban 3 rózsaszín ruha volt, mind Lil méretében.(bár olyat nehéz volt nem találni) Kettő gyönyörűen is állt rajta.

- Jaj, ne.

- Mi a baj,Lil?

- Dantől kaptam egy smst. Az áll benne hogy legyek a párja a bulin.

- Szóval randira hívott?

- Akár így is mondhatjuk.

- Akkor ez borzalmas hír. - és magamban hálát adtam,hogy nem engem hívott el az a baromarcú.

- Még annál is borzalmasabb! Most, hogy Dávid szakított Rékával, engem is igazán észrevehetne!

- Lil, amilyen szép vagy biztos észre fog.

- Vera most légy nagyon őszinte. Szerinted melyik ruhában leszek a leginkább lehengerlő a buliban?

- Hm.. Szerintem az a rózsaszín mini, aminek az alja kristályokkal van kirakva. Még inkább felhívja a figyelmet a gyönyörű lábaidra.

- Nem is rossz ötlet. Meg ez a legdrágább. Jó az ízlésed.

- Mint mindig. - és elnevettük magunkat.

- Te, Lil - szóltam hozzá miután fizetett - haza tudsz esetleg vinni?

- Persze nem probléma. Tényleg milyen lesz a hajad?

- Olyan amilyenre sikerül. Igazából még nem gondolkodtam ezen.

- Jó, neked mindig fantasztikus a hajad. Nem tudom, hogy csinálod, de magadnak te otthon mindig jól megoldod. Nekem ehhez fodrász kell. Ó meg manikűröshöz is el kell mennem! Nem baj, ha telefonálok egyet?

- Nem dehogy.

A manikűr nem is rossz. Ha megint olyan csúnyák lesznek a körmeim, mint a legutóbbi ruhaátszabás után, akkor nekem is szükségem lesz erre. Gyorsan előszedtem az iphoneom - még senki sem látta, de magamnak vettem karácsonyra és az sem érdekelt, hogy egy régebbi széria - és megnéztem, hogy meddig van, nyitva az a bolt ahol az alapanyagokat veszem a műkörömhöz. Nincs mázlim. Fél órám van addig. Bár ha Lil itt kitesz, akkor csak 1 utcát kell gyalogolnom és ott vagyok.

- Hé, Lil, légyszi tegyél ki itt! Még el kell intéznem valamit.

- Rendben. Akkor holnapután?

- Alap. De csakis együtt. Szia!

A körmök után bementem abba a boltba, ahova Lil nem akart. Én nem fogok félmillát kifizetni egy ruháért egyetlen egy buliba. A bolt kulturált és igényes volt. A ruhák szín szerint rendezve. Rengeteg lila ruha volt. De engem egy fogott meg: Egy pántnélküli, a hátán ravaszul fűzött és földig érő,míg elől térdig érő ruha. A fűző miatt felül követte a test alakját alul viszont kiengedett. Csak egy bevágást kellene rajta csinálni flitterrel és meseszép lenne. Elkértem az eladótól és felpróbáltam. Tökéletesen az alakomra volt szabva. Hálát adtam az égnek, hogy így megsegített. Már csak otthon a flittereket kell rá varrni...

Esti összesítés: a ruha kész. Körmöket holnap meg kell csinálni. SMS-ek száma: 2. Az egyik Dantől,de őt már le is koppintottam. A másik egy ismeretlen sráctól. Facebook üzenetek száma: 3. Ami az egyik legmeglepőbb az Dávidé volt. Azé a Dávidé: “Szia, Vera! Hogy vagy? Figy ha még nem ígérkeztél el senkinek sem,akkor jönnél velem Réka bulijára? D.”

Most erre mit feleljek? Hogy “Szia bocsi nem mert inkább menj Lillel!” Á,felejtős. De ez hihetetlen. A suli legmenőbb pasija engem hívott el az év legmenőbb bulijába! Azt hiszem én itt dobok egy hátast. Legszívesebben mellette pózolnék egész este meg biztos istenien táncol. De hogy is élvezhetném ha Lil közbe végig engem néz! És én tudom hogy mindig is erre a fiúra vágyott! Nekem nincs jogom Dávidot visszautasítani.

Nyugi,Vera,minden el fog rendeződni. Lássuk ki hívott még el. A másik két srácról csak annyit tudok hogy egy suliba járunk. Hmm,az egyik nem is olyan rossz. Péter és egyel fölöttem jár. Azt hiszem rákérdek Lilnél,mit tud róla.

- Szia Vera!- szólt bele a telefonba. - Képzeld visszamentem és megvettem azt az Armani cipőt!

- Remek,Lil de most segítened kell. Te ismersz egy Péter nevű fiút a 12.ből?

- Csak nem elhívott?

- De.

- Azért...

- Ööö,jó. Mit tudsz róla?

- Csillaghegyen lakik és a Réka unokatesója. Válogatott vízilabdás.

- Jól hangzik. Téged is elhívott?

-Mi? Persze csak utána... ja semmi.

Remek. Szóval ő irányította hozzám.

- Az Olivért és a Márkot is te irányítottad hozzám?

- Nem!

- Lil,légyj őszinte.

- Petin kívül csak a Márkot irányítottam hozzád. De kettejük közül inkább a Petit válaszd.

- Még megfontolom. És téged már elhívott a Dávid?

- Nem. De Petitől azt hallottam,hogy írt az egyik lánynak és beleőrül abba hogy még nem válaszolt. Ó,Vera mit nem adnék hogy én legyek az a lány! Milyen szépek lennénk együtt! Most meg kiver a víz arra a gondolatra hogy más lánnyal lesz majd azon az estén!

- Aha,értem. Majd holnap dumálunk! És köszi az infókat Petiről! Pusz!

- Szia!

Ó, a fene enné meg! Pont utánam epekedik! Ez nagyon hízelgő,de akkor is. Vegyük sorra. Dávid a végzős,aki wakeboardozik, minden buliban benne van,egyszóval a suli legmenőbbje. Ezenkívül magas,szőke hajú barna szemű és isteni a felsőteste. És én? Átlagos magasság,normális testsúly. A hajam fekete és göndör (benen két lila csíkkal) szemem kék. Mivel fogtam meg? Hisz életemben 2 szót beszéltem vele és azt is a szalagavatóján! Ez hogy jött neki?? Velem ellentétben Lil nálam magasabb,hosszú szögegyenes szőke haja van, és hosszú combjai. Túl egyértelmű lehet hogy miért nekem írt amikor ott van Lil..

Már csak 26 óra van Réka bulijáig. Illetve addig az időpontig amikor is a limuzinnal elindulunk Szepezdre. Ruha:kész. Körmök: száradnak. Váltóruha: bepakolva. Azt hiszem mindennel megvagyok. Már csak ezt a fiú kérdést kéne eldöntenem. Lil-lel ma is beszéltem. Elvileg AZ a lány még nem válaszolt Dávidnak. Lil szerint gerinctelen és érzéketlen csaj lehet. Nem merek felmenni facebookra,nehogy rám írjon.Olivért visszautasítottam és Márkot is - bunkó parasztokkal nem megyek bulizni. Illetve szoktam ha úgy adódik de nem szeretnék egy várhatóan jó estét így eltölteni..

- Vera! Vera,hol vagy már!

- Itt vagyok fenn a szobámban Anya!

- Itt a lista arról amiket venni kell a boltban! Szóval menjél!

- Miért én? - ordítok le még mindig az emeletről. - nekem készülődnöm kell a bulira!

- A buli holnap lesz! Majd holnap készülődhetsz. - és betoppan a szobámba. - Most pedig elmész bevásárolni!

Remek. Jobb dolgom nincs is annál mint hogy menjek a busszal 3 megállót és bevásároljak. Sebaj,addig is azon törhetem a fejem,hogy kinek mondok igent. Petinek leszek kénytelen azt hiszem. Ha fele olyan érdekes mint Dávid,akkor szerintem jó kis estém lesz.

- Jaj, bocsi! - ennyit bírtam csak kinyögni azután,hogy nekimentem az italoknál egy srácba.

- Vera,nem ismersz meg? - néz rám mosolyogva egy srác. Dehogynem ismerem!

- Laci! - és a nyakába ugrom. Ezer éve nem láttam pedig az évfolyamtársam. - Mit keresel te itt?

- Vásárolok.

- Gondolhattam volna. - azzal elkezdem összeszedni a cuccokat amiket kiejtettem. Hogy lehetek ilyen pancser a beszélgetésekben?

- Várj,segítek. - és ő is lehajolt. Egyszerre emelkedtünk fel és jól összekoccantunk. Kínosan felnevettem. - Jól vagy?

- Persze. Köszi a segítséget. - és elindultunk a pénztár felé.

- Csak nem mész Réka bulijára? - kérdezte pár perccel később.

- Miből jöttél rá?

- Abból,hogy műköröm van rajtad. Te pedig ritkán hordasz olyat. - mosolyodott el. Egy fiú mióta figyeli hogy a csajoknak van-e műkörme??

- Igen,engem is meghívtak. Te is jössz?

- Persze! Anyámnak ez presztízskérdés. Merre mész?

- Haza. Mármint itt lakom 3 megállóval feljebb.

- Akkor hazaviszlek. Gyere. - azzal fogta a szatyrokat és kivette a kezemből. Milyen lovagias!

- Miért is presztízskérdés ez Anyudnak?

- Mert legjobb barátok Réka anyjával. Ezért szinte kötelességem megjelenni egymás partiin. De jó móka általában. Te most jössz először igaz?

- Igen. De nem tudom mit várjak ettől a bulitól.

- Ne várj semmit,különben nem fogod jól érezni magad. Limóval mész igaz? Megnézted már melyikkel?

- Még nem. Utolsó pillanatban szeretnék felmenni csak facebookra.

- Csak nem annyian hívtak el?

- Elhívtak páran de most az nem számít.. hanem van egy személy,akinek inkább a barátnőmmel kéne mennie...

- De veled megy igaz? - kérdezett vissza. Hangjában némi csalódottságot véltem kihallani.

- Nem mondtam még neki igent. Pont ezért. De valószínűleg nem is fogok. Te mit tennél ha egy olyan csaj flörtölne veled akiről tudod,hogy a legjobb barátodnak jön be?

- Lepattintanám a csajt.

- Akkor is ha az a csaj a suli legmenőbbje és megtiszteltetés a kegyeit élvezni? - miért vázolom neki a helyzetem???

- Hát... azt hiszem a barátság fontosabb lenne egy alkalmi kalandnál.

- Ezzel egyetértek. - csak a sráccal hogy értetem meg.

- Itt laksz,igaz?

- Aha. Köszi a fuvart. Nagyon aranyos vagy. Szia!

- Szia!

Már csak 8 órám van fél 6ig. Az éjjel Lacival álmodtam. Az ő szép kék szemeivel és az imádnivaló mosolyával. Kár hogy ő nem hívott el. Ugyanakkor az ő szavai visszhangzottak a fülemben egész éjjel. Bekapcsoltam a gépet. És rögtön várt MSN-en egy új üzenet:” Szia Vera,itt Dávid. Válaszolj!Pusz”. És még egy tőle:” Szia,itt megint én. Gondolom, azért nem válaszolsz mert sokan akarnak veled menni. Vagy éppen fodrásznál vagy. Mindegy,a döntés ma a csajok kezében van szóval hajrá. Dávid.”Tessék? A döntés a csajok kezében. Van-e csoportüzenet? 1 darab Rékától: “Csajok,srácok figyelem! A bulin hölgyválasz van! Szóval a csajok hívják el a partnerüket! Pusz!”

Életemben most gondoltam először pozitívan Rékára. Megmenti az életem! Hisz mondhatom azt hogy már meghívtam egy másik srácot vagy valami. És Lilnek nem kell megtudnia.

Ring-ring. A sors iróniája. Ez Lil.

- Szia,mondjad!

- Láttad a kiírást?

- Persze hogy láttam! Megkönnyebbültem!

- Szerinted megpróbáljam? Mármint Dávidot?

- Persze! Tuti esélyes leszel!

- Biztos? - hangja kissé megremegett az izgalomtól.

- Figyelj Lil. Letesszük a telefont és kezdj el visszaszámolni 180-tól. Amikor a végére értél hívd.

- Biztos?

- Bízz bennem Lil.

- Okés. Szia Vera.

Innentől jövök én. Egy gyors üzenet Dávidnak:” Szia,itt Vera. Bocsi hogy csak most válaszolok. Figyelj most ide. 2 percen belül hívni fognak. Az első lány aki hív,annak mondj igent. Nem tudható ki lesz az,de valaki hívni fog. Csak mondj neki Igent. Puszi!” És most már csak várni kell.

A percek csiga-lassúsággal teltek. Megpróbáltam a körmeimet rágni,de műkörömnél ez esélytelen. Szerencsére. De így is nagyon ideges voltam. Vártam Lil telefonját hogy sikerült-e.

Ring-ring. Na végre!

- Na,hogy ment!

- Velem jön,velem jön,VELEM JÖN! - ordítja felszabadultam Lil. - El sem hiszem! Ez lesz életem legjobb estélye! Jaj,de rohanok készülődni! Puszillak!

Megkönnyebbültem. Lil sohasem fogja megtudni,hogy Dávid először engem hívott el és ki szerencsével Dávid nem szólt a levélről sem. És ezt az estét szerintem ő sem fogja megbánni. Ennek örömére viszont nem megyek Petivel. Inkább egyedül. Vagy... á ez csak egy kósza ötlet. Hisz ő kocsival megy. Esélyem sem lesz vele beszélni. A buliban meg pláne. De ki látott már olyat,hogy egy lány egy egész estét egyedül végigtáncoljon? Mert én nem. Ideje készülődni...

Lassan már egy órája a limóban ülök. kezemben pezsgő és próbálok kilesni az ablakon. Mellettem Lil és Dávid ül,akik mélyen elmerültek a beszélgetésben. De egyszer Dávid már odasúgott egy “Köszi!”-t. Másik oldalamon Peti ül,aki az egyik osztálytársammal csókolózik. Mintha az egészet nekem csinálná. Engem pedig teljesen hidegen hagy. Nekem egy fiún jár most az eszem. Vajon kivel ment? Csak nem Rékával? Esélytelen akkor minden. Csak Lil meg ne lássa rossz kedvem. Az ő estéjét nem akarom tönkretenni. Ha már a sajátomat sikerül. Csak érnénk már oda.

És akkor a limuzin befordult egy hosszú feljáróra. Minden kívánságomnak így kéne teljesülnie. Megittam a maradék pezsgőmet és összeszedtem a cuccomat. A limuzin megállt és kinyílt az ajtó. Vörös szőnyeg vezetett a házig. És vagy két fotós vár mindenkit. Hűha! Kifejezettem nagy élvezet Hollywood-i sztárokat alakítani! A többiek is élvezték! Lilék előttem szálltak ki,kezük egymásba fonódva. És mosolyognak. Mint Brad Pitt és Angelina Jolie. Peti előre engedett. Kiszálltam és vakuk villogtak a szemembe. Én mégis élveztem. Felnéztem a házra. Hatalmas volt. Beillett volna Drakula palotájának. Végiglépdeltem a vörös szőnyegen ahol már Réka várt. Nyomta két puszit az arcára és megköszöntem a meghívást. Majd beléptem a “házba”.

Minden rózsaszín és lila volt. A fények, a lufik a poharak szinte minden. Elvettem egy pohár pezsgőt és elindultam felkutatni a helyet. Fenn az emeleten megtaláltam a hálókat. Az egyikből már elég jellegzetes hangok hallatszódtak ki... Szóval bekopogtam a másikba, és mivel nem volt ott senki,gyorsan beraktam oda a nagytáskám és kivettem a kis feketét. Megigazítottam a sminkem a hajamat is újratűztem( a fele fölül egy laza kontyban volt,a többi meg lazán göndörítve lógott le).Ellenőriztem a flittereket a ruhámon - mind megvan még. Ezek után lementem és belevetettem magam az őrült bulizásba.

11 körül összefutottam a kajáknál Petivel. Látszott rajta,hogy már jó sokat ivott.

- Kivel vagy itt? - szólt hozzám.

- Szia Peti! - köszöntem vissza kedvesen.

- Kivel vagy itt?! - kérdezte kissé ingerültebben.

- Egyedül.

- Akkor miért nem jöttél velem?!

- Mert hölgyválasz volt. Vagyis én döntöm el kivel megyek.

- Ja,és én derogálok neked,mi? - most már üvöltött. Még nem sokan figyeltek de kissé kínos volt. - Mégis kinek képzeled magad?

- Peti,sokat ittál,nyugodj meg.

- Te nekem ne mondd meg,mit csináljak! Te nem vagy itt senki! Más lány örömében az égen repdesne,hogy velem jöhet bulizni,te meg csak elutasítasz? Minek képzeled magad? Te itt egy csóró senki vagy! Érted,egy SENKI!

- Akkor miért vagy itt még Péter? Csak nem piszkálja az egódat hogy valaki visszautasított?

- Hülye ribanc! - és elviharzott. Szerencsére. Nagyon kínosnak éreztem az egészet, holott nem én voltam részeg és nem én ordítoztam. Ennek örömére igyunk még pezsgőt. Lassan én is ordítozni fogok.

Nem sokkal később Rékába botlottam bele. Azt hittem simán elmegy mellettem de nem. beszélgetni akart velem. Mögötte egy fél másodpercre megpillantottam Lacit. a szívem nagyot dobbant és legszívesebben elmentem volna utána.

- Vera! De jól nézel ki! Fantasztikus a ruhád! Hol vetted? Armani?

- Én varrtam. - kis lódítás de túlélhető. - De az külön bók ha úgy néz ki mint egy Armani.

- Szavamra,nagyon tehetséges vagy! Senki meg nem mondaná a ruhádról hogy te varrtad! Nagyon ügyes vagy! És a hajad is meseszép! Lil mindig mondta,hogy milyen jól megcsinálod a frizurádat. Milyen igaza van!

- Köszi,Réka,de téged senki sem érhet utol. Te vagy a buli szépe!

- Jaj,de aranyos vagy! Jaj,képzeld zseniális ötletem van éjfélre!

- És el is árulod?

- Ha titokban tartod,akkor igen.

- Senki sem fogja megtudni tőlem elhiheted.

- Az tökéletes! Éjfélkor mindenkinek meg kell csókolnia valakit!

- Mi??

- Nem tetszik?

- De... fantasztikus.

- Akkor jó. - mosolyodott el. - Bocsi,de még el kell intéznem valamit.

- Menj csak.

Csókolózás éjfélkor? Mégis kivel? Csókoljam meg a csengőt,vagy keressek gyorsan egy békát a Balatonban? Hány perc van még éjfélig? 10. Akkor azt hiszem marad a béka-keresés. Hol a kijárat a teraszra?

Volt egy kerti tó,amihez a teraszról vezetet le egy lépcső. A tó fűtve volt,és reméltem hogy vannak ott békák. Bár tudhatnám biológiáról hogy télen békát találni annyi esélyem van,mint Magyarországon tigrissel összefutni az állatkerteken kívül. De ez nem jutott eszembe. Egyre csak egy békát kerestem. Már hallottam felülről hogy két perc van hátra. És hogy tűzijáték is lesz. Romantikus énem máris összekötött mindent. Az éjféli harangszónál csókot kapni miközben elkezdődik a tűzijáték. Olyan romantikus. És giccses. De akkor is jól hangzik. Hol van már egy nyamvadt béka?!

- Te meg mit csinálsz Vera? - kérdezte a hátam mögül az a hang amire vártam órák óta.

- Hülyének fogsz nézni Laci,ha megmondom. - fordultam meg. Illetve fordultam volna,de megbotlottam a ruhámban és majdnem a tóba estem. De Laci elkapott. - Köszi!

- Szóval mi az a hülyeség?

- Békát kerestem az éjféli csókra.- és elnevettem magam. Ő is nevetett.

- 1 perc és éjfél. Nem kéne megkeresned a partnered? - szólaltam meg újra.

- Nincs partnerem. És te sem találtál békát ha jól látom.

- Hölgyválasz van ma... - suttogtam. És fenn visszaszámolásba kezdtek. - Leszel a párom ma estére?

- Örömmel. - mosolyodott el.

- ..2,1.. BUÉK 2012!

- Boldog Új Évet,Vera!

- Boldog Új Évet,Laci!

És megcsókolt. Csókja forró volt és gyengéd. nem akartam hogy vége legyen. De vége lett. És én visszacsókoltam. Közben elkezdődött a tűzijáték. És mi együtt néztük.

- Jössz velem?

- Hova?

- El innen! Nem nekünk való ez!

- Teljesen egyetértek! Menjünk! - És újra megcsókoltam.

Egy óra múlva már az autópályán hasítottunk feléjük,hogy kettesben ünnepeljünk. És valóban ez lett életem eddigi legjobb bulija. Elvárás nélkül...